Hétfô van. Remekbeszabott napeltolódási teóriánk szerint (melyben nagyjából az vetôdik fel, hogy szórakozás szempontjából minden nap péntek, kivéve a keddet, ami csütörtök meg talán Ben szerint van valami a kisszerdával is, de lènyeg a lényeg) a hétfô az a vendéglátósok szombatja. Merthogy ilyenkor kevesen dolgozunk, meg MondaySession, meg kitudja még milyen indokkal vagyunk képesek magyarázni, hogy igen, mi már megint mulatunk, mikor a fényenjáró népek legalább ezen az egy napon --márcsak Garfield miatt is-- tiszteletbentartják a tiszteletbentartandókat, otthon maradnak és lelkesen várják, hogy elmúljon a hét eleje.
Na szóval hétfô van, de atipikus ám, mert a Maya, a Rics, meg Anda kihagyták a minimálisra csökkent alvási fázist is, helyette inkább zombis-lövöldözôs és termèszetesen kizárólag "A" kategóriás filmeket néztek, így az említett fiatalok a reggelt a fôvámtéri csarnokban meg játszótéren indították, s ami ennél még meglepôbb 9:35-kor smst írtak nekem. Mèly felháborodásomnak az vette elejèt, hogy bármennyire is hajnalnègyig sakkoztam a gèppel, reggel nyolckor már azzal a kèptelen èrzettel èbredtem, hogy full kipihent vagyok, így épphogy csak meglepôdni volt idôm, hogy nem ébresztett fel a korai sms, mikor máris igenlôen bólintottam a Lumen kávézóbeli találkára.
A csodálatos Ben csodálatos kávèt fôzött, èn meg vittem reggelit a jómadaraknak, akik zombifàradtsàgra hivatkozva egyenkènt ugyan, de legkèsôbb kettôig mind az alvást választották.
Itt kisebb intermezzó következett, melyben fôhôsnônk vègig a gèpe ellen sakkozott, ImperialMarchot dudorászott ès elfelejtette visszavinni a könyveit a szabóervinbe. A nem túl érdekfeszítô rész után (melyben azért kisebb stresszt okozott, hogy a Csigàsok nem írták ki a menüt fészbúkra ès mèg a telefont sem voltak hajlandók felvenni, illetve a Rics a megígért telefonos èbresztèsekre negyven percen keresztül nem reagált) szerencsès együttállásként az Ankerben mind elnyertük a kert kipróbálásának lehetôségét.
A szerencsès fordulatok ekkor esôbe kanyarodtak, mi meg gyors menedékként a GMKba a Bocihoz, aholis az est hátralevô részében Bigusékkal, a Martonnal meg a Bennel bôvültünk ki, majd egy telefonos közös lottószelvény feladása után négy ès fèl órát ès nem kevès agymunkàt öltünk abba, hogy a nègymilliárdunkat, hogyan költsük el zombis-kosztümös-keletnémet pornó forgatására (amivel várhatóan betörünk a japán piacra), hajléktalansímogatóra (amivel vàrhatóan betörünk a japàn piacra), mèrhetetlen mennyisègû kólára (amivel vàrhatóan betörünk a japán piacra) vagy, hogy egyszerûen csak takarodjuk el fidjire ès fûszoknyában heverjünk a fövenyen ès èlvezzük, hogy szép az élet. Meg volt valami a boeingek àrànak forintra vàltàsàval is, de arra már nem emlékszem.
Ez volt a csel ma, de mivel holnap is van nap, muszáj lesz valakinek akkor is szórakoznia!
